Lóverseny és pool fogadás

A lóverseny a legősibb szabályozott fogadási piac, amely máig az egyik legnagyobb. Két modell él egymás mellett: a pari-mutuel pool fogadás, ahol a teljes tétösszeg közös alapba kerül, amelyet a nyertesek között osztanak szét, valamint a fogadóirodákkal folytatott fix oddsos fogadás. A fogadási bevétel sportágba történő visszaforgatásának módja szinte minden lóversenyzéssel foglalkozó országban szakpolitikai kérdés.

Pari-mutuel: a tote

Pool fogadás esetén az üzemeltető minden egyes alapból rögzített levonást alkalmaz, a maradékot pedig a nyertes szelvények között osztja szét, így a végső kifizetés összege csak a fogadási időszak lezárásakor ismert. Az üzemeltető nem visel kockázatot az eredményre nézve. Franciaországban, Japánban, Hongkongban és az Egyesült Államok nagy részében a pari-mutuel fogadás dominál, amelyet a lóversenyipar maga üzemeltet vagy számára üzemeltet.

Fix odds

A fogadóirodák rögzített árfolyamokat kínálnak a versenyekre, ami Nagy-Britanniában, Írországban és Ausztráliában a lóverseny-fogadás fő formája. Mivel a fogadóirodák a versenyek szervezése nélkül is hasznot húznak a lóversenyből, a legtöbb országban kötelezik őket hozzájárulásra egy illeték, versenynevezési díj vagy médiaszolgáltatási jogdíj formájában.

Szabályozás és adózás

A lóverseny-fogadást gyakran külön engedélyezik, vagy saját adózási szabályokat alkalmaznak rá a lóverseny finanszírozásának védelme érdekében.
Az Egyesült Királyságban a lóverseny-fogadások mentesülnek a magasabb távoli fogadási illeték alól, amely 2027 áprilisától lép hatályba.
Az olyan állami monopóliumok, mint a Norsk Rikstoto Norvégiában, külön kizárólagos jogként üzemeltetik a pool fogadást.